A
Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság
koncepciója nemzeti rendvédelem-történetünk
művelésének fejlesztésére

Kitekintés és előzmények

Európa nyugati felében a polgári államszervezetek fejlődésének részeként kialakultak a nemzeti rendvédelem-történetet gondozó intézmények. Alapvetően két forma fejlődött ki. Az egyik az intézeti típus, amely a tudomány kutatóintézeti forma által nyújtott keretek között gondozza a témakört, felvállalva a múzeumi teendőket is. A másik a hivatástörténeti szakszolgálat, amely a hivatali hierarchia rendszerébe foglalva ugyan, de lényegében ugyanazon teendőket látja el mint az intézet. Mindkét szervezettípus kutatórészlegből, könyvtárból, levéltárból és múzeumból áll. A jelzett két típus természetesen csupán az alaptendenciákat testesíti meg. A témát gondozó nyugat-európai intézményrendszer sokkal színesebb, hiszen számos - a rendvédelem-történet egy-egy részterületére specializált – kisebb-nagyobb magángyűjtemény, illetve múzeum is működik. Az összképhez hozzátartozik továbbá az is, hogy társadalmi szervezetek is foglalkoznak egy-egy rendvédelem-történeti részterület gondozásával. Nyugat-Európa területén állami, társadalmi és magánszervezetek végzik a diszciplína kisebb-nagyobb részterületének művelését, érzékelhetően bőséges tárgyi emlékek, szakirodalom és anyagi lehetőségek birtokában, a szakterület kutatására specializálódott szellemi elit vezetésével.

Európa keleti felében alapvetően a XIX., illetve a XX. század első felének viszonyai csontosodtak meg a rendvédelem-történet művelése tekintetében. A témakört gondozó intézményrendszert szinte teljes egészében a kriminálhistóriai múzeumok alkotják. Ez egyben azt is jelzi, hogy Európa keleti felében – elsősorban feltehetőleg anyagi okokra visszavezethetően – még nem bontakozott ki az a szemlélet, amely a kontinens nyugati felében már elterjedt. Kontinensünk nyugati felében a rendvédelem-történet korszerű felfogása már túllépett csupán a bűnözők és a bűncselekmények vizsgálatára szorítkozó szemléleten. A hivatástörténeti kérdéseket komplex módon vizsgálják, amelynek a jogtörténet fontos, de korántsem egyetlen részét alkotja. A szakterület művelésében Nyugat-Európa szerte több tudományág eredményét módszerét komplex módon hasznosítják. Fokozott mértékben a feltáró munka fókuszába kerülnek a bűnüldözők, szervezeteik és a bűnüldözési körülmények (kiképzés, szolgálati– és életkörülmények). Kelet-Európára nem jellemző a rendvédelem történetével foglalkozó tudományos társaságok és magán múzeumok léte sem. A kelet-európai országokban is akad ugyan néhány egyéni gyűjtő, gyűjteményeik azonban – néhány ritka kivételtől eltekintve - a legjobb szándékkal sem nevezhetőek múzeumi színvonalúnak. A hivatástörténettel pedig csupán néhány társadalmi szervezet foglalkozik érintőlegesen, a hagyományőrzési színvonal keretei között. Kelet-Európában kevés és nehéz anyagi körülmények között működő szervezet egy túlhaladott szemléletmód szerint foglalkozik a témával rendkívül szerény méretű szellemi elit irányításával a tárgyi emlékek hiányos bázisán.

A sajátos magyar rendvédelem-történeti fejlődés speciális – más országokra nem jellemző – helyzetet hozott létre nemzeti rendvédelem-történetünk művelését illetően. Magyarországon is elterjedt ugyan – elsősorban az idősebb generációk körében – az a szemlélet, hogy a rendvédelem-történetnek elsősorban a bűnözőkre, illetve a bűncselekményekre, esetleg a jogtörténetre kell szorítkoznia. A hivatástörténetet művelő középkorú és fiatal korosztály azonban szakítva e felfogással többségében már a korszerű szemléletmód talaján tevékenykedik. Más kelet-európai országokhoz hasonlóan mérsékelt azonban a rendvédelem-történet tárgyi emlékeinek bázisa a kontinens nyugati feléhez viszonyítva. Ennek oka elsősorban arra vezethető vissza, hogy huzamos ideig nem volt olyan intézmény az országban, melynek feladatát képezte volna ezen tárgyi emlékek gyűjtése.

Ebből adódóan a relikviák jelentős mértékben az enyészet martalékává váltak. A határok megnyitásával a korábban értéktelen tárgyak felértékelődtek ugyan, azonban a javát – a hazainál lényegesen jobb pénzügyi kondíciókkal rendelkező – nyugati gyűjtők szerezték meg. Kutatóintézeti, illetve szakkönyvtári és szaklevéltári intézményi háttér hiányában mérsékelt módón fejlődött a szakterület feltárása, szerény számban jelentek meg publikációk a témakörben.

Ezen helyzeten kívánt változtatni Tudományos Társaságunk, amely a nyolcvanas években már mint alkotói munkaközösség működött. A magyar rendvédelem történetét művelni kívánó, az ügy érdekében tenni akaró kutatók hozták létre Tudományos Társaságunkat. Szervezetünk tömöríti szinte kivétel nélkül a szakterület hazai kutatóit és a szimpatizánsok aktív rétegét. A 300 fő körüli tagságunk jelentősnek mondható, hiszen a 80 milliós német populáció keretei között a Német Rendőrtörténeti Társaság létszáma 400-500 fő között mozog. Az 1990 óta működő Tudományos Társaságunk eredményeinek tekintjük, hogy:

   - Feltártuk és publikáltuk nemzeti rendvédelmünk történetét a többször kiadott „A Magyar Rendvédelem Története” című műben. E könyvben először került komplex módon bemutatásra a magyar rendvédelem története. A magyar rendvédelem története egy-egy korszakának vagy szakterületének bemutatására már korábban is sor került a nemzeti rendvédelem komplex és a magyar államiság teljes időszakát felölelő bemutatása azonban, e könyv keretében valósult meg először.

   - Mentoráljuk a szakterület fiatal kutatóit. A témakörben megvédésre kerülő tudományos fokozatszerző alkotások instruálásában és bírálatában tagságunk tevékeny részt vállal. 2000-től négy fiatal tagtársunk védte meg tudományos fokozatát rendvédelem-történeti dolgozattal. Mintegy negyven tagtársunk rendelkezik valamilyen oktatói, illetve tudományos fokozattal az egyetemi doktorátustól az akadémiai tagságig terjedően. Szervezetünk a tudományos közélet elismert tényezőjévé vált.

   - Tudományos periodikát, a HU ISSN 1216-6774 számú „Rendvédelem-történeti Füzeteket (Acta Historiae Preasidii Ordinis)” hoztunk létre és tartunk fenn, amely a szakterület művelése nyomán keletkezett új tudományos eredményeket, illetve a velük kapcsolatos vitákat közli. E periodika évente egy-két alkalommal jelenik meg anyagi nehézségeink miatt korlátozott példányszámban. Tudományos Társaságunk által szerkesztett kiadvány a HU ISSN 1785-3257 számú „Rendvédelem-történeti Hírlevél (Nuntiotones Historiae Preasidii Ordinis)”, amely évente két alkalommal jelenik meg és a diszciplína művelésével kapcsolatos operatív ismeretekről nyújt tájékoztatást. Erkölcsileg és szakmailag egyaránt segítjük a magyar rendvédelem-történet témakörében évente megjelenő – többségében társaságunk tagjainak szerzőségével készített -, mintegy 3-5 tudományos igényű könyv megjelenését.

   - Rendvédelem-történeti tudományos konferenciasorozatot hoztunk létre, amelyen a hazai és külföldi előadók minden évben beszámolnak legújabb kutatási eredményeikről. 2002 őszén került sor e konferenciasorozat XVII. rendezvényére. A rendezvények tematikusak, a rendvédelem egy-egy specifikumát tárják fel, a 2002. évi téma a rendvédelmi oktatás története volt. Szakosztályaink és területi csoportjaink egy része is rendszeresen tart szimpóziumot.

Ilyen - évente kivitelezésre kerülő - rendezvény például, a kaposvári területi csoport szervezésében megvalósuló, "Dél-pannon rendvédelem-történeti találkozó", amely a rendvédelem helytörténeti sajátosságait vizsgálja. Rendőrség-történeti szakosztályunk, ugyancsak évente, a "Szemere beszélgetések" című szimpózium-sorozat keretében, a magyarországi rendőrségek történetének kérdéseit vizsgálja. Mivel szakosztályaink és területi csoportjaink nem adminisztratív szervezeti egységek, hanem tudományos alkotóműhelyek, így többségük szükségét érzi annak, hogy - tudományos társaságunk konferenciasorozata mellett - saját kutatásaikra alapozott rendezvénysorozatot is működtessenek.

   - Mivel kutatási eredményeinket közkinccsé kívántuk tenni, ezért az oktatásban megjelentettük a magyar rendvédelem-történetet közvetítő tárgyakat. Ennek keretében a közigazgatási és rendészeti szakközépiskolákban, ma már szinte mindenütt oktatják, nemzeti rendvédelem-történetünk középiskolai szintű tananyagát. A rendészeti szakközépiskolákban (rendvédelmi tiszthelyettes-képző intézmények) ugyancsak tudományos társaságunk tagjainak kutatási eredményeit interpretálják, testülettörténeti tantárgy jelleggel. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a rendvédelem-történeti diszciplína közvetítését megvalósító tantárgyakat, sikerült megjeleníteni a magyar felsőoktatásban is. E tárgyakat a jogász és a bölcsész képzés keretében, tudományos társaságunk azon tagjai adják elő, akik a kutatási eredményeket is létrehozták. Sajnálatos módon, az egyetemi képzéseknél kedvezőtlenebb helyzetbe került a tárgy a Rendőrtiszti Főiskolán, ahol bízunk abban, hogy a felsőoktatás úgynevezett bolognai folyamat során megvalósuló modernizációjának a részeként a tárgy is visszatérhet az őt megillető helyre.

   - A tudományos közéletben kifejtett tevékenységünk, valamint kutatási eredményeink nyomán kifejlődtek a hazai és a nemzetközi kapcsolataink. E kapcsolatok széles skálán mozognak, a tudományos társaságokkal kezdődően, a közgyűjteményeken keresztül, a rendvédelmi testületekig terjednek. A rendvédelem-történet témakörében érintett szervezetekkel való együttműködésünk fejlesztésének részeként került aláírásra, a határőrséggel és a rendőrséggel, tudományos társaságunk együttműködési megállapodása is.

   - Tudományos, Társaságunk szakértelmét, folyamatosan igénybe vették a rendvédelem-történet témakörében érintett szervezetek. A Magyar Köztársaság fegyveres szerveinek vezetői, a belügyi és a honvédelmi tárca, a formai jegyek fejlesztése során támaszkodott Tudományos Társaságunkra. Bár mindkét tárcánál számos ajánlásunkat átültették a gyakorlatba, a jelenlegi jelkép és ékítményrendszert csak részben tekintjük a magunkénak. Úgy érzékeltük, hogy ezek kialakításánál olyan szubjektív szempontok is érvényesültek, amelyek nem váltak a formai jegyek rendszerének előnyére. Tudományos társaságunk szakismereteire azonban nem csupán a rendvédelmi szervek tartanak igényt, hanem megkeresnek bennünket különböző kérésekkel a múzeumok, intézetek is. A rendvédelem-történet körébe tartozó tudományos fokozatszerző eljárások során is nélkülözhetetlen társaságunk tagjainak jelenléte. Periodikák szerkesztőségei, kiadók is utat találtak hozzánk, a kiadásra szánt művek szakmai véleményeztetése céljából.

Összességében, a fogalom klasszikus értelmében vett tudományos társasággá fejlődött a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság, amely a szakterület hazai és nemzetközi művelőinek elismerésétől övezve végzi tevékenységét. E szervezet egyedülálló abban a tekintetben, hogy lényegében kelet-európai viszonyrendszer közepette olyan szellemi tevékenységet folytat, illetve eredményeket produkál, ami a nyugat- európai állami intézményekre jellemző. Állami segítség nélkül ezek az eredmények azonban, tovább már nem fokozhatók.

Elvi alapok

Úgy gondoljuk, hogy Tudományos Társaságunknak a szakterületet irányító tárcával közösen kell létrehoznia azokat a kereteket, amelyeken belül a nemzeti rendvédelem-történetünk gondozása tovább fejleszthető. Nyilvánvalónak tartjuk, hogy - az Európai Unióban megvalósuló gyakorlathoz hasonlóan - Magyarországon is meg kell valósítani a rendvédelem-történet gondozásának intézményi feltételrendszerét, hiszen hosszú távon egy társadalmi szervezet sem képes ellátni állami feladatot. A magyar állam rendvédelmi részei, történelmi fejlődésének művelését pedig, nem lehet csupán társadalmi feladatnak tekinteni. Megítélésünk szerint jó esélyünk van arra, hogy a rendvédelem szakmatörténetének tekintetében, kiemelkedjünk a kelet- európai átlagból és a nyugat-európai trendhez csatlakozzunk. Ennek érdekében egy minimális és egy maximális koncepció vázát fogalmaztuk meg, amelyet a további egyeztetések kiindulási alapjának szeretnénk tekinteni. Megítélésünk szerint, az irányító tárca mindenkori vezetése erkölcsi felelőségének részét képezi, hogy a nemzeti rendvédelem-történetünk értékeivel hogyan sáfárkodik, milyen mértékben képes feldolgozni és átadni az elődök szakmai tapasztalatait az utódok számára, illetve a magyar szakmatörténeti tapasztalatokat hozzáférhetővé tenni, a nemzetközi szakmai körök és érdeklődők részére. E téren, sajnálatos módon nem egy kormányzati ciklusra kiterjedő lemaradás érzékelhető. Úgy gondoljuk azonban, hogy az állami és a társadalmi szféra összefogásával előbbre léphetünk e téren.

Mindenekelőtt a tárca és a társaság kapcsolatának - megítélésünk szerint kívánatos - elvi alapjait szeretnénk a későbbi esetleges félreértések elkerülése céljából tisztázni. Tudományos Társaságunk politikamentes szervezet. Pártpolitikai indíttatású cselekményekben, nem kívánunk részt venni. Szervezetünket financiálisan, tagságunkat egzisztenciálisan megviselte, tudományos társaságunk függetlenségének megőrzése. Talán ezért is tekintjük függetlenségünket olyan értéknek, amitől nem kívánunk megválni.

Tudományos Társaságunk és a szakterületet irányító tárca közötti kapcsolatot, a magunk részéről nem adományszerzési akciónak tekintjük. Úgy gondoljuk, hogy van egy közös ügyünk, nevezetesen a magyar rendvédelem-történet gondozásának a kérdésköre, melynek előbbre vitele mindkettőnk kötelessége. E cél érdekében nem azonos súlycsoportú, de egyenrangú partnerként szeretnénk a tárcával együttműködni.

Felfogásunk szerint a nemzeti rendvédelem-történetünk művelése érdekében, Tudományos Társaságunknak illik segítenie a szakterületet irányító tárcát. A tárcának pedig lehetőséget célszerű teremtenie ahhoz, hogy a szervezet fogadókész legyen, illetve a szakterület további - az európai gyakorlatnak megfelelő - gondozásának a feltételeit megteremtse.

Minimális koncepció

E koncepció lényege, hogy:

   - a jelenlegi lehetőségek megszervezésével kíván nagyobb eredményességet létrehozni;

   - nem igényli számottevő források bevonását a tevékenység finanszírozásába;

   - társaságunk és a belügyi tárca adottságainak közös aktivizálásával törekszik, nemzeti rendvédelem-történetünk tapasztalatainak közkinccsé tételére;

   - az együttműködés formái hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a rendvédelem-történet művelésének feltételei kiszélesedjenek.

A koncepció alapvető célja, hogy lehetővé váljon a nemzeti rendvédelem-történet feltárt értékeinek közvetítése a rendvédelmi testületek személyi állománya számára. Ennek érdekében kialakuljanak azok a csatornák, technikák, amelyek elősegítik a magyar rendvédelem munkatársainak tájékoztatását, a szakmatörténeti tapasztalatokról. Továbbá a magyar rendvédelem-történet eredményei bekerüljenek az európai rendvédelem-történet művelésének a vérkeringésébe. E csatornákat az edukáció, a publikáció és a scientia terén tartjuk célszerűnek kialakítani.

Az edukáció tekintetében úgy gondoljuk, hogy a szakmatörténeti tapasztalatok közvetítésének az egyik legkiválóbb lehetősége, a témakörnek a szakmai felkészítésben történő szerepeltetése. Ezért megítélésünk szerint, a hivatástörténet méltatlanul mellőzött témakörét, célszerű a szakképzés szerves részévé tenni. Megítélésünk szerint e kérdést komplex módon indokolt rendezni, egyrészt hogy összhangba kerüljön a tiszthelyettesi és a tiszti képzés, másrészt hogy a civil és a rendvédelmi képzésen belüli szakmatörténeti felkészítés arányai közelítsenek.

Edukációs elgondolásunk tekintetében, abból a tényből indultunk ki, hogy Európa szerte háromlépcsős a rendvédelmi szakemberek képzése. Előbb-utóbb a magyar rendvédelmi szakemberképzés intézményrendszere is ehhez fog igazodni. E háromlépcsős képzési rendszerben célszerű elhelyezni a szakmatörténeti oktatást is. A másik tény, amit figyelembe vettünk az, hogy a magyar felsőoktatásban a képzési idő átlag 3-5 %-a körüli arányban, szakmatörténeti tantárgyak keretében interpretálják a hallgatók számára, a hivatástörténeti tapasztalatokat.

Úgy gondoljuk, hogy ideje volna:

   - a rendvédelmi képzés terén is az oktatói dokumentumokban, a képzési követelményrendszerben stb. megjelentetni a hivatástörténeti tárgyat;

   - komplex rendszerként felfogni a hivatástörténeti oktatást, ahol a tiszthelyettes jelöltek számára testülettörténeti tananyag, a tisztjelöltek számára a nemzeti rendvédelem-történet anyaga, a vezetőképzés keretében pedig az európai rendvédelem-történet tantárgya kerül oktatásra. (Ehhez - az európai rendvédelem-történet kivételével - a tantárgyak rendelkezésre is állnak.)

A tisztképzés és a vezetőképzés keretében, a nemzetközi felsőoktatási tendencia figyelembevételével, célszerű alternatív és fakultatív hivatástörténeti tárgyak beállítása is, a creditrendszer nyújtotta lehetőségeknek megfelelően. Mivel a Rendőrtiszti Főiskolára a civil életből is jelentkezhetnek hallgatók, feltétlenül indokolt volna a tanintézet képzésében megjelentetni a testülettörténeti tárgyakat, alternatív tárgyakként. A kötelező, illetve alternatív tárgyakra épülhetnek a rendvédelem-történeti fakultatív tantárgyak, amelyek egy-egy rendvédelmi szakterület hivatástörténeti tapasztalataival ismertethetik meg a hallgatókat, mint például nyomozástörténet stb.

Amennyiben a rendvédelem-történeti edukáció kérdésében döntés születik, tudományos társaságunk szívesen elvállalja a meglévő tankönyvek aktualizálását, a legújabb kutatási eredményeknek megfelelően, illetve a hiányzó tankönyvek kéziratainak létrehozását. Tudományos Társaságunk felajánlja, hogy az oktatók számára térítésmentesen továbbképzéseket tart, a szakmatörténet legújabb kutatási eredményeit létrehozó kutatók bevonásával. Nem zárkózunk el olyan fórum létrehozása elöl sem, ahol a rendvédelem-történetet oktatók más hivatástörténeti tárgyakat oktatókkal cserélhetik ki tapasztalataikat, a rendvédelmi szakképzés fejlesztése érdekében.

Megítélésünk szerint, indokolt volna helyreállítani a Rendvédelem-történeti Tanszéket a Rendőrtiszti Főiskolán. Tény, hogy az 1990-es évek második felétől legalább négy tanszéket hoztak létre a tanintézetben. Sajátságos jelenségnek tartjuk, hogy ezen tanszékek, más egyetemekről adaptálják tárgyukat, míg a feloszlatott tanszék munkatársai által kidolgozott tantárgyat, az egyetemek vették át. A feloszlatott tanszék munkatársainak tudományos reputációja pedig jelentősebb volt, mint az új tanszékek munkatársaié.

Véleményünk szerint az oktatás nyújtotta lehetőségek hasznosítása létfontosságú abban, hogy a szakmai kultúra részeivé váljanak a hivatástörténeti ismeretek. Ezzel mi semmi újat nem találtunk ki, hiszen más hivatásoknál ez már régen bevezetett jelenség. Nyugat-Európában sem szükséges megmagyarázni a rendvédelmi testületek tisztjeinek és felsőbb vezetőinek, hogy miért van szükség szakmatörténeti felkészítésre a szakképzésben.  Számukra magától értetődően vetítődik ki a szakmai felkészítésére is a homo sapiens azon általános érvényű jellemzője, hogy elődei tapasztalatait összegezve képes átvenni és továbbfejleszteni.

A publikáció tekintetében úgy gondoljuk, hogy a szakmatörténet legújabb kutatási eredményeit el kellene juttatni a hazai és külföldi rendvédelmi testületek munkatársaihoz, a szakmatörténeti kutatókhoz és az érdeklődőkhöz egyaránt. Tudományos Társaságunk tudományos periodikájában, a HU ISSN 1216-6774 számú „Rendvédelem-történeti Füzetekben (Acta Historiae Preasidii Ordinei)” tudományos igényű közlés feltételeinek megfelelő, valamilyen tudományos fórumon többnyire már megvédett alkotásokat közlünk. Ugyancsak tudományos fórumokon megvitatott alkotásokat képeznek, a társaságunk tagjai által készített könyvek. Tapasztalatból tudjuk, hogy a nemzetközi szakirodalomban sokkal kisebb jelentőségű kutatási eredmények is nagyobb visszhangra lelnek, amennyiben azok valamely világnyelven kerülnek publikálásra.

A publikáció tekintetében javaslatunk kettős. Megítélésünk szerint, a szakmatörténeti tapasztalatokat feldolgozó tudományos periodikát, a német mintának megfelelően volna a legcélszerűbb eljuttatni a rendvédelmi testületek személyi állományához. Jelenleg a helyzet az, hogy kellő számú példány hiányában a periodika nem jut el a szakmai közönséghez. Tudományos Társaságunknak pedig nincs kellő anyagi ereje ahhoz, hogy nagyobb példányszámban nyomtassa ki, ezen kiadványt. Németországban az Archiv für Polizeigeschichte-t valamennyi kapitányság megrendeli. A megrendelésekből befolyó összeg a lapot eltartja. Amennyiben valamennyi magyar rendőrkapitányság és azzal azonos vagy magasabb szintű rendvédelmi szervezet, csupán két példányban megrendelné a HU ISSN 1216-6774 számú „Rendvédelem-történeti Füzeteket (Acta Historiae Preasidii Ordinei)”, akkor megoldottnak tekinthető az egyetlen magyar nyelvű rendvédelem-történeti témájú tudományos periodika léte. A lapban megjelenő tanulmányok mintegy 60 %-ának a szerzője, egyébként a magyar rendvédelem terén dolgozik. A periodikában közölt rendvédelem-történeti tapasztalatanyag pedig, a rendvédelmi testületeknél hasznosítható a leginkább.

A magyar rendvédelem gazdag múltra tekinthet vissza. Csupán a kiegyezéstől a rendszerváltásig terjedő időszak alatt - egymást követően - 29 rendvédelmi testület működött az országban. Megítélésünk szerint, az Európai Unióba történő belépésünk kapcsán, nemzeti rendvédelmünk múltját feltáró alkotásokat, az unióban beszélt főbb nyelvek egyikén is célszerű elérhetővé tenni.

Tudományos Társaságunk, illetve a szerzők szívesen korlátozzák jogaikat annak érdekében, hogy a kiadványok megismerhetővé váljanak a főbb nyugati nyelvek egyikén. A magyar rendvédelem tudományos művelésének szomorú időszaka volt, amikor a szakterület tudományos periodikáit, a fenntartó financiális indokokra hivatkozva szüntette meg. Köztudott volt azonban, hogy a hivatalos irányzattal nem mindenben egyező véleménynyilvánítás csatornáinak a beszűkítése volt a valódi ok. Tudományos társaságunk lapját, a Rendvédelem-történeti Füzeteket (Acta Historiae Preasidii Ordinis) HU ISSN 1216-7674 azonban sikerült fenntartani. Javasoljuk, hogy a rendvédelmi tudományos periodikák valamilyen támogatási rendszerét, tegye megfontolás tárgyává a tárca. Felfogásunk szerint, nem az a célravezető, ha a tárca apparátusa alapít ilyen lapokat. Úgy gondoljuk, az volna célszerű, ha a tárca tevékenységéhez kapcsolódó diszciplínákat művelő tudományos társaságok kapnának támogatást, tudományos periodikáik fenntartásához, ezáltal a tárca beleszólási lehetőséget kaphatna a lapok formálásába. Annak nem sok értelmét látjuk, hogy a tudományos társaságokba szerveződött kutatók által szerkesztett lapok helyett, adjon ki új kiadványokat a tárca.  Megítélésünk szerint, csupán a lefedetlen tudományterületek esetében reális, új tudományos folyóirat alapítása.

Tudományos Társaságunk - a különböző pályázati és támogatási lehetőségeket tervszerűen hasznosítva - a magyar rendvédelem-történet körében „ A magyar rendvédelmi szervezetek története„ címmel 2003-ban könyvsorozatot indított útjára. Ezen sorozat keretében egy testület, vagy testületcsoport, illetve rendvédelmi szaktevékenység kerül bemutatásra egy történelmi időszakban. A könyvsorozat kiadványai tartalmazzák a legújabb kutatási eredményeket. A könyvsorozat első műveiként 2003-ban kerültek publikálásra A könyveket a magyar felsőoktatási intézmények jogtudományi és bölcsészettudományi karainak egy része már várta, azokkal a tankönyvi struktúrájukat kívánták gyarapítani. Megítélésünk szerint célszerű volna, ha ezen művek a belügyi tárca rendvédelmi szerveihez is szabad utat nyerhetnének. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a rendvédelmi képzési intézmények tankönyveit bővítsék e művek, illetve - megfelelő kötést választva - a protokoll ajándéktárgyak részévé válhatnának, gyarapítva azok szellemi színvonalát. Hasznos gondolatnak tartjuk továbbá, hogy a rendvédelmi testületekhez felvételt nyerteket is ellássák a testületük történetét bemutató mű egy-egy példányával.

A scientia tekintetében álláspontunk szerint a rendvédelem-történet hazai művelése, az elmúlt évtizedben jelentős eredményeket hozott létre. A rendvédelem-történeti tudományos alkotómunkánk tekintetében, két fő feladatot látunk. Egyrészt a magyar kutatási eredményeket be kellene csatlakoztatni az európai vérkeringésbe, másrészt a szellemi alkotómunka feltételeit hosszú távra indokolt javítani.

Úgy gondoljuk, hogy az Európai Unió válaszúton van abban a tekintetben, hogy amerikanizálja rendvédelmét, vagy pedig önálló formációt valósít meg a harmadik évezred kihívásainak figyelembevételével. Tudományos táraságunk azt érzékeli, hogy - bár az amerikai megoldásokból számosat adaptálnak kontinensünkre - az Európai Unió, a sajátos európai körülményeknek megfelelő, egyedi rendvédelem fejlesztésére törekszik. Ebben a folyamatban nyilvánvalóan nélkülözhetetlenek, az európai rendvédelem történelmi tapasztalatai is. Az európai rendvédelem története azonban, az ezredfordulóig nem került publikálásra. Tudományos társaságunk ugyan már tett lépéseket egy európai rendvédelemtörténeti projekt kezdeményezésére, ennek a folyamatnak azonban még az elején tartunk.

Sokat lendítene az európai rendvédelem-történeti tapasztalatok feltárása és publikálása ügyében, ha a Magyar Köztársaság szakterületet irányító tárcája is zászlajára tűzné a témát. Felfogásunk szerint ez olyan ügy, amelyért érdemes lándzsát törni, hiszen összeurópai értékek feltárását célozza meg, összeurópai hasznosítás céljából.

Optimális koncepció

E koncepció lényege, hogy:

   - épít a minimális koncepció során kivitelezett teendőkre;

   - hosszú távon és az Európai Unió gyakorlatának megfelelően, igyekszik rendezni a rendvédelem-történet gondozásának témáját;

   - a rendvédelem-történet művelésének személyi és tárgyi feltételrendszerét komplex módon kezeli.

A koncepció célja, hogy létrehozza a rendvédelem-történet nyugat-európai típusú művelésének feltételrendszerét, ezáltal biztosítva az írott és a tárgyi emlékek megőrzését, rendszerezését és hozzáférhetővé tételét, a tapasztalatanyag megismerhetővé tételét.

A koncepció megvalósítása két forrásból táplálkozhat. Egyrészt tudományos társaságunk szervezetében koncentrálódó, azon szellemi elitből, amely a szakterület művelését eredményesen végzi. Másrészt azokból az anyagi fedezetekből, amellyel biztosítható a szakterület művelése, azaz rendvédelem-történeti szaklevéltár, szakkönyvtár és múzeum.

Úgy gondoljuk, hogy a 24. órában járunk, a nemzeti rendvédelem-történetünk művelésére hivatott intézményi struktúra létrehozása tekintetében.

Számunkra elfogadhatatlan az a helyzet, hogy a terrorisztikus intézmények története számára jól felszerelt intézményt biztosít a magyar állam, a magyar rendvédelem történetét feltáró és bemutató intézményt pedig nélkülöz a hazai intézményi struktúra. Nem azt tartjuk helytelennek, hogy az állami terrornak emléket állít az ország, egy intézet és múzeum formájában. Ilyen más országban is van. Németországban például Dortmund térségében Gestapo-múzeum működik. Németországban azonban, 16 állami rendvédelem-történeti intézmény is működik, különböző elnevezésekkel. Úgy gondoljuk, méltatlan, hogy az ezer éves magyar rendvédelmünk történetéből, az a néhány év kapott egy önálló intézményt, amely a terrort valósította meg. A magyar rendfenntartásra nem a terror volt a jellemző.

Megítélésünk szerint, ki kellene építeni a terrorral nem terhelt magyar rendvédelem történetét feldolgozó és bemutató intézményhálózatot. Ez nyilvánvalóan több lépcsőben valósulhat meg. El kellene azonban már kezdeni, hiszen a téma iránt érdeklődők a terror házán kívül, semmi más érdemleges kiállítással nem találkozhatnak. A rendvédelmi testületek jelenlegi, úgynevezett múzeumai, néhány szobányi anyagot mutatnak be, ennél több tárgyi emlékkel nem is igen rendelkeznek. E múzeumok költségvetése a fenntartásra sem elégséges, nélkülözik a rendvédelem-történet művelésében jártas szakembereket, a legjobb esetben is legfeljebb a háttértevékenység végzéséhez szükséges szakemberek egy részével rendelkeznek. A tárgyi emlékek szakszerű tárolása megoldatlan, még a nyilvántartások egy része is szakszerűtlen. Tevékenységük összehangolatlan.

Megítélésünk szerint, a szétaprózott és a rendvédelmi testületek támogatási viszonyai között életképtelen múzeumokat koncentrálni kellene, egy európai színvonalú rendvédelem-történeti intézetben, amely magában foglalhatja a múzeum mellett a szakkönyvtár és a szaklevéltár intézményét is.

Felfogásunk szerint, ennek a centralizált rendvédelem-történeti intézménynek a fejlesztésével lehetne, a magyar rendvédelem-történet bemutatásában beállt méltánytalan helyzeten változtatni.

A magyar rendvédelem-történet európai színvonalú intézményben megvalósuló gondozását azért is tartjuk fontosnak, mert 1919-ig ez a közös elődje a mai kárpát-medencei országok rendvédelmének is.

„Történelemmel a biztonságért”